A Mohács melletti Szabadság ­sziget élőhely-rehabilitációja

A Szabadság-­zátony ártéri élőhelyeinek megőrzésére nyert 1 075 896 eurót a WWF Magyarország a LIFE+ Nature and Biodiversity program keretében. A projekt eredményeképpen a Duna mellékágát újra birtokba vette a folyóvízi élővilág, a védett szigetre visszaköltöztek az őshonos fajok, a vízminőség is javult, és a helyi lakosság is újra hódolhat a vízisportoknak a természeti értékek megőrzése mellett. Siposs Viktóriával, a már lezárult program koordinátorával a WWF budapesti központjában beszélgettünk.

A Mohács melletti Szabadság­-sziget és mellékág az elmúlt harminc évben óriási változáson esett át: az egykori vízparti idill az emberi beavatkozások következtében egy romló ökológiai állapotú, szemmel láthatóan hanyatló paradicsommá vált. Az embert és természetet összekapcsoló harmonikus kép végleg a múlté lesz, ha nem figyelünk a megóvására. Az utóbbi százötven évben ugyanis jelentősen átalakult a Duna élete. A szabályozás miatt már nem képződnek új szigetek, a meglévő mellékágak pedig fokozatosan feltöltődnek. Pedig ezek léte nyilvánvalóan nem csak az embernek fontos, hanem az őshonos élővilágnak is. Olyan fajok kedvelik ezeket a zegzugos helyeket, amelyek a folyó főágához képest enyhébb sodrást, melegebb vizet és parti növényzetet igényelnek. Több halfaj csak a nyugalmas mellékágakban tud szaporodni. A dunai szigetek növényvilága is páratlan, éppen az érintetlenség, háborítatlanság miatt.

A Szabadság-­sziget is megszenvedte az elmúlt harminc év emberi beavatkozásait. Ugyan fokozottan védett természeti terület, amely a Natura 2000 hálózat része, a sziget tulajdonosai mégis erdőgazdálkodást folytattak rajta. Emiatt az értékes növényzet állapota leromlott, és – ahogy az ilyenkor lenni szokott, – pillanatok alatt megjelentek az invazív fajok is. A könnyebb közlekedés érdekében, és hajózási célból a nyolcvanas években egy kőből készült keresztgátat is felhúztak a sziget és a part közé, ezzel aztán – úgy tűnt, – végleg megpecsételték a sziget sorsát: a mellékág már nem kapott állandó vízutánpótlást a főágból, elkezdett feltöltődni, vízminősége is leromlott, élővilága átalakult és elszegényedett, és az ide látogató környékbelieket is szomorú kép fogadta.

A legjobb időben lépett a WWF Magyarország a terület további pusztulása ellen. Konzorciumot alakítottak a helyileg illetékes Duna-­Dráva Nemzeti Parkkal, az Alsó­-Duna-­völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatósággal, az ivóvízszolgáltató DRV Zrt­vel és Mohács önkormányzatával (Siposs Viktória projektvezetőtől megtudjuk, hogy éppen a mohácsi polgármester volt a projekt egyik fő kezdeményezője). A konzorcium elnyerte a LIFE+ Nature Alap pénzügyi támogatását, az önrészhez pedig egy vállalati támogató, a Coca-Cola Magyarország adott jelentős összeget. A civil, állami és vállalati szféra összefogásával nem mindennapi együttműködést valósítottak meg, vállalkozásukra a brüsszeli válasz sem volt szokványos: a legmagasabb arányú, 75 százalékos támogatást nyerték el a LIFE+ programban.

A 2009­-ben elindított projekt első lépéseként megvették a Magyar Állam számára a magántulajdonban álló szigetet, és a Nemzeti Park gondozására bízták. Ezután megkezdték a szigeten őshonos erdő helyreállítását, vagyis az özönnövények helyére az ártéri puhafa­-ligeterdő telepítését. A munkát nem csak a WWF munkatársai végezték; bevonták a helyi iskolák diákjait, és még a Coca-Cola dolgozóit is önkéntes munka keretében.

Igen fontos elem volt a projekt során a mellékág felélesztése: a víz útját elzáró kőgát megnyitása és a mellékágban felgyülemlett hordalék kikotrása. Tetézte a kihívást, hogy a két nagykapacitású ivóvízvezetéket, ami a gátban húzódott, meder alá kellett süllyeszteni. Ezek a műszaki beavatkozások több év előkészítés után valósulhattak meg. Az óriási kivitelezési munka hét hónapot vett igénybe, de a kitartás meghozta gyümölcsét: megindult a vízáramlás, és a víz újra élő mellékágként „viselkedik”. A Duna nagyon hamar elfogadta az új (régi?) medret, formálja, alakítja, és újra otthont ad az őshonos hal-­, és madárfajoknak, hódoknak, vidráknak.

– A terepi munka másfél éves időszakot ölelt fel, mert a tavaszi időszakban terepi kivitelezés nem végezhető élővilágvédelmi okból; így le kellett állni. A projekt célja persze nemcsak a konkrét helyszíni tevékenység volt, fontosnak tartottuk a projekt ideje alatt a szakmai és lakossági tájékoztatást is – mondja el Siposs Viktória. A koordinátor tapasztalata szerint az emberek hozzáállása, véleménye sokkal könnyebben alakítható, ha kellő információt és logikus magyarázatot kapnak az aktuális kérdésről.

Siposs Viktóriával a WWF budapesti központjában beszélgettünk

A projektidő már lezárult 2013 végén, de a WWF folytatja a dunai és a szigetekre fókuszáló munkáját. A szervezet célja, hogy a műszaki beavatkozások, összehangolva a területet érintő más szakmák munkáival, a természeti értékek megőrzésére irányuljanak. Ilyen jellegű munka indult meg a Duna-­Dráva Nemzeti Park irányításával a Rezéti­-Dunánál 2014­-ben, és hasznos lenne, ha országos szinten is létrejönne egy átfogó program a mellékágak megőrzésére.

Légifotók: előtte – © Körmendi László; utána – © Civertan Grafikai Stúdió

cikk forrása:http://nyeromagyarok.eu/wwf-magyarorszag.html