A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2020-ra a keresztes viperát választotta az év hüllőjének. 2012 óta évente váltakozva egy-egy hazai hüllő- vagy kétéltűfajra irányítják a figyelmet azzal, hogy megnevezik az Év fajaként.

A keresztes vipera az egyik legrégebbről ismert mérgeskígyó, mely a másik nálunk honos mérgeskígyó fajjal, a rákosi viperával összetéveszthető, de hazánkban a két faj nem fordul elő egy élőhelyen.

A faj magyarországi állományai két egymástól igen eltérő élőhely típusban lelhetők fel. Északkeleten, a Zempléni-hegységben bokrokkal, facsoportokkal tarkított réteken, kaszálókon, erdőszéli bokorsávokban, néhány éves irtásokban találkozhatunk keresztes viperával. Somogy és Zala megyében égerlápok, tölgyesek szélein, tisztásokon találkozhatunk a fajjal. Kedveli a saspáfránnyal fedett tisztásokat, szedreseket, illetve gyakran figyelhető meg víz közelében. A keresztes vipera elsősorban nappali életmódot folytat. A telet a keresztes vipera üregekben, farönkökben hibernálva tölti, általában októbertől, március-áprilisig. A felnőtt keresztes viperák elsősorban kisemlősökkel táplálkoznak. Ritkábban gyíkokat, békákat és madarakat (főleg röpképtelen fiókákat) is fogyasztanak. A vipera zsákmányát mérgével öli meg. A hiedelmekkel ellentétben a keresztes vipera ritkán támad. Leggyakrabban sokkal azelőtt elmenekül a közeledtünkre, mint hogy észrevennénk. Hazánkban a viperamarás nagyon ritka, 1-2/év, mindkét mérgeskígyó fajunk, azaz a keresztes és a rákosi vipera marását együttesen értve.

Hazánkban a keresztes vipera ritka. Állományait az élőhelyek eltűnése és feldarabolódása, a kis egyedszámú populációk teljes elszigetelődése, az élőhelyein folytatott intenzív vadgazdálkodás, valamint az emberi behatások veszélyeztetik leginkább. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

Forrás: https://vadaszerdo.blog.hu/2020/01/01/2020_fajai?fbclid=IwAR1aesTLcfMwI-2_cx1goBsNA26y5Jl0dIwWt30cO6U_0RdTp0rLyB7kFn4