A talaj feltételesen megújuló, megújítható természeti erőforrás. Megújulása azonban nem automatikus, működésének fenntartása állandó tudatos tevékenységet és odafigyelést követel.

A talaj több természeti erőforrás (napenergia, légkör, vízkészletek, geológiai és biológiai erőforrások) együttes hatása és átalakítása (integrálása, transzformálása) alapján biztosít életteret a benne élő szervezeteknek és termő-helyet is a növényeknek. A talaj a természet hatalmas biológiai reaktora, a földi lét nélkülözhetetlen feltétele.

A talaj az elsődleges (primer) biomassza-termelés alapvető közege, termelőeszköz. Legfontosabb tulajdonsága a termékenység. Víz, levegő és a növény számára szükséges tápanyagok egyidejűleg fordulhatnak elő ebben a soktényezős (polidiszperz) rendszerben.

A talaj hő-, víz-, növényi tápanyagok (és szükségszerűen káros anyagok) természetes raktározója. A talaj az önálló, lényegi tulajdonságai szerint képes a felszín közeli hőmérsékleti szélsőségeket kiegyenlíteni; a növények víz- és tápanyagellátását biztosítani.

A talaj a bioszféra nagy kiegyensúlyozó (puffer) képességgel rendelkező eleme. Kivédi a talajt érő környezeti (stressz)hatásokat, mint például aszály, túl sok csapadék, fagy stb., illetve ide sorolhatók az ember által okozott (antropogén) károsító hatások is (nehéz erőgépek, műtrágyák, hígtrágyák, növényvédő szerek, ipar és közlekedés, városiasodás).

A talaj a természet szűrő- és detoxikáló rendszere; képes a mélyebb rétegeket és a felszín alatti vízkészleteket a szennyeződésektől megóvni, megtisztítani.

A talaj a bioszféra jelentős gén-tárolója, amely fontos szerepet játszik a biodiverzitás, a faji sokféleség fenntartásában. Az élő szervezetek jelentős hányada él a talajban, vagy kötődik élete közvetlenül vagy közvetve a talajhoz, amelyeket óvni, védeni szükséges.

A talaj hordozza (fedi, őrzi, konzerválja) a Föld, az élővilág és az emberiség történelmének számos emlékét.

Forrás: www.nak.hu